class="archive category category-blog category-3"
V ^

Blog

Meszecsinka kalandjai Amszterdamban

$

Ki a legagresszívabb népcsoport Amszterdamban? A nemtörődöm biciklisek.

Mindenhol ott vannak, legváratlanabb pillanatokban átsuhannak 40-nel előtted és rettegésben tartják az autósokat, a gyalogosokat és a kevésbé rátermett kerékpárosokat. Házigazdánk, Kiek panaszkodott, hogy hiába kisgyerekkel megy, rendszeresen veszélybe sodorják a szabálytalanul közlekedő más biciklisek. Ez még egy bizonyíték arra, hogy a bunkoság nem az autósok, hanem az emberek sajátossága. Az autósok Amszterdamban a legkedvesebb és legóvatosabb közlekedők, az úttesten nem ők, hanem a biciklisek és a gyalogosok a királyok.

dsc_0232

Kiek

Hát mi autóval voltunk, és mind a két fellépésünk helye Amsterdam belvárosa volt. Azon kívül, hogy nem lehet parkolóhelyet találni, 5 euróba kerül egy óra parkolás és éjfélig kell fizetni. A villamos jegy 2,90. Nem csoda, hogy biciklivel járnak az emberek.

De mi egy úri módi turnét engedtünk meg magunknak, hála az olcsó repjegyeknek. Miután novemberben több mint 3000 kilométert autókáztunk Európában pár nap alatt most inkább elrepültünk Eindhovenbe, onnan bérelt autóval mentünk Amszterdamba. Egy álló hajón laktunk és ez volt maga a királyság – hála házigazdáinknak, Kieknek és Joostnak. Hála nekik nemcsak a menő szállásunkért, hanem a koncertekért és a számtalan élményért, amelyek nélkül csak egy sima koncertút lett volna ez a kiruccanás.

dsc_0114

Az első koncert egy volt foglaltház-, most közösségi térben volt. Jó tendencia, hogy sok foglaltház kinőtte az illegalitási korszakot és egy olyan hellyé vált, ahol egy közösség a saját szabályai szerint él. A Zaal100 külsőleg a foglaltházak  / alternatív klubok jeleit hordozza, de délután 6-kor, a beállásunk után megtelt sokszínű, főleg idős emberekkel. Vacsorázni jöttek, a finom és olcsó ételt a ház önkéntesei főzték. Érdekes, hogy az „idős” szó hallatán mi vagy egy konszolidált embert képzelünk, vagy egy lecsúszottat. Amszterdamban a színes megjelenés, az őrült viselkedés és az életöröm nem korhoz kötött.

8 után jöttek többen, 20-tól 60 évesekig mind üdvözölték egymást és élénken kommunikáltak, aztán jött a koncert. Élveztük, élvezték.

Aztán sokáig beszélgettünk az ottaniakkal és irigylésre méltó helyekről, eseményekről, emberekről értesültünk. Kaptunk két koncert meghívást is a következő napokra nem akármilyen helyszínekre: egy szauna klub partiba és egy foglalt falu templomába. Nem sikerült eleget tenni nekik egy váratlan fordulat miatt.

Utána házigazdáink hajóján afterpartiztunk és hallgattuk Kiek sztorijait a magyarországi tanyájáról, a spanyolországi barlangi életéről és sok minden másról. Az öt éves lánya Nika odavolt a koncertért, táncolt és headbangelt, aztán lerajzolta táncoló Annamarit, így:

nika

A kislány iskolába jár, ami valójában ovi, négy éves kortól járnak oda a gyerekek, hat évig tart. Ez idő alatt a gyerekek fokozatosan térnek át a játékról a tanulásra.

hajo

szállásunk

Másnap arra ébredtünk, hogy az aznapi koncert, ami a fő fellépés lett volna, elmarad, mivel csőtörés van a klubban. Csak kicsit bánkódtunk, mert így lehetőségünk adódott egy hajó kirándulásra és az Amsterdam Light Festival megtekintésére. Joost egyszer csak kikötött a hajónknál egy mozgó kishajóval, beszálltunk mindnyájan és elindultunk világot látni. Nika volt az est fénypontja, ezennel ő vezetett minket a világába.

dsc_0165

Kiek és Nika a sétahajónkon

Elkezdett kitalált nyelven beszélni anyukájához, ő válaszolt, aztán mi is bekapcsolódtunk. A végén mindenki kiabált, nevetett és gyereknek érezte magát. Nem először gondoltam arra, hogy a gyerekkel való kapcsolatban (és a nevelésben) az ő tempóját kell felvenni és nem a miénket ráerőltetni, így mi is, ő is, a világ is jobb lesz.

dsc_0120

Az amszterdami házak és a csatornák meseszépek, vízből nézve még inkább. Az Amsterdam Light Festival számtalan világító, főleg a vízen elhelyezett installációból áll. Amikor körbejártuk a belvárost, telítődtünk látványokkal és már jócskán fáztunk, kiszálltunk és folytattuk a városnézést szilárd talajon. A szokásos körök után betévedtünk egy szabadtéri múzeumba is, ahol további lélegzetállító alkotásokat láttunk.

dsc_01902

dsc_01912

dsc_01922

Hazatérve a hajónkra zenélésbe konvertáltuk a kint összegyűjtött ihletet. Annamari megmutatott egy új dalt, amit lehet, hogy hamarosan ti is hallotok…

Másnap (vasárnap) kimentünk a tengerpartra. 40 percre van Amszterdamtól, Haarlem után. Sétáltunk a tágas homokos parton, élveztük a tenger látványát, betévedtünk egy laza karácsonyi vásárba.

dsc_02062

 

dsc_0208

Este a The Cave nevű metál klubban játszottunk, oda sikerült a szombati koncertet átmenekíteni a CC Muziekcafe szervezőjének. Ott voltunk a beállásra kijelölt időben, de zárva volt a hely. Később kiderült, hogy voltak bent emberek, de épp metál kvíz ment és nem akarták, hogy zavarják őket.

dsc_0213

Álldogáltunk a szomszédos Easy Times nevű Coffeeshop illatai és a bulizó tömeg közepette. Később odagurult egy 150 kilós venezuelai ember, ő volt a hangosító, vele sikerült bemenni. Kicsit fura volt a rock klub látványa, ahol a metálosok ültek körbe az asztalokon és szorgalmasan jegyzeteltek papírlapokon, a DJ pedig pár másodperc eréig bejátszott híres rock nótákat.

Mi is rock koncertet adtunk – csak a pörgős dalokat játszottuk el egy 40 perces szettben, a megszokottnál több torzítóval. A közönségnek bejött, többen jöttek a koncert után hozzánk, köztük egy Ozorán is járt helyi indiai zenész és a helyi magyarok.

 

Az utolsó napunkon meglátogattunk egy híres bolhapiacot és ettünk holland almatortát (appeltaart) egy olyan kávézóban, ahol állítólag a legjobban csinálják.

dsc_0241

Aztán viszlát, napos meleg Amszterdam, vissza ködös hideg Budapestre.

Még visszajövünk!

h

dsc_0224

 


Számok születése – Hajnali ének/Cigane

$

Hajnali ének/Cigane

Van néhány olyan számunk, amelyek különösen közel állnak hozzánk. Az ’Indulj el’-ről Emil a legutóbbi bejegyzésben már írt, ha még nem olvastátok, íme: A Vízi Szellem nyomában.

A Hajnali éneket ha jól emlékszem, nővérem mutatta. Egyből nagyon megszerettem, és sokat hallgattam. Éppen az időtájban a legjobb barátnőm kint élt Spanyolországban, és minden nap chateltünk, nem volt egyikőnk sem jó passzban, és hiányoztunk egymásnak. Megmutattam neki a Hajnali éneket, amit aztán mindketten meg is tanultunk. Nemsokára kimentem hozzá 10 napra. Tudni kell rólunk, hogy általános iskolás korunktól fogva barátnők vagyunk (21 éve ismerjük egymást hoppá), egy osztályba jártunk, ami ének-zene tagozatos osztály volt, így volt kórus is. Folyton énekeltünk ketten két szólamban, volt egy repertoárunk, ami a kedvenc kórusműveinket is tartalmazta. Mai napig énekelünk így. Spanyolországban a Hajnali ének volt a sláger nálunk, azt énekeltük és nagyon szerettük, na meg örültünk egymásnak. Szuper 10 nap volt! Azóta szerencsére hazajött!!!

 P1050978-vert-horzz

Aztán jóval később egy zenekari próbán szokásunkhoz híven helyet cseréltünk egymással, így én az ütőhangszerek mögé kerültem, Dávid meg megszerezte az ukulelét. Elkezdtünk csak úgy játszani, és Emil bekiabálta közben, hogy énekeljem rá azt, amit Zsófival énekeltem. Először nem akartam, mert vannak olyan számok, amikről úgy érzem, nem szabad feldolgozni, és így voltam a Hajnali énekkel is. Nem akartam „elrontani”. Aztán ahogy énekeltem ezzel a jó kísérettel, elkezdtem élvezni, nagyon megszerettem, azóta meg egyik kedvencem (na jó, majdnem az összes szám a kedvencem)!

394154_10152270697375393_1729684434_n

Emilnek meg szerencsére eszébe jutott egy orosz cigány dal, amit az orosz barátaitól tanult még régebben. Annyira passzol ez a két dal, hogy nem volt kérdés, hogy ez így lesz, ahogy lett. Emil szerint a Hajnali ének az egyetlen olyan magyar dal, ami visszaadja az orosz dalok hangulatát. Idén áprilisban azok az orosz barátok ellátogattak Budapestre. Emil egyik legjobb barátja, akivel régen együtt zenélt, anno abbahagyta a zenélést, és üzletember lett. Nemrégiben úgy hozta a sors, hogy újra gitárt ragadott, és alakult egy zenekara. Az a zenekar eljött Budapestre, hogy beleszippantson a magyar undergrundba.

1507816_10203604016923769_1211269730_n

Pont akkortájt volt egy koncertünk, amire el is jöttek. Emil úgy tervezte, mikor a Hajnali éneket játszuk, az orosz résznél majd együtt énekelnek velünk, hiszen Emil tőlük tanulta ezt a dalt. De ők csak ültek és megszólalni sem tudtak, annyira meg voltak illetődve. Tőlünk, a daltól, a zenénktől. Egyből mondták, hogy szerveznek nekünk koncertet. És erről a kalandról itt olvashattok tovább: Meszecsinka Moszkvában.

Amerikai turnénk utolsó állomásán, Bostonban

_DSC0160

Hajnali ének/Cigane:


A Vízi Szellem nyomában

$

89 nyarán a bolgár tenger valamelyik szabad strandján találkoztam először Nevennel. A tűz körüli zenélés hozott össze minket. 1990 hideg telén a burgaszi lakásán vettük fel első közös albumunkat. Formációnk a NE nevet kapta. Itt egy dal abból az időből

Azóta minden nyáron, mielőtt elmegyek a tengerpartra, hívom Nevent, aztán rá és a tenger szellemére bízom magam. A tervezés csak az első úti cél kiválasztásáig tart. Utána az lesz, ami jön: stoppolás, új emberek és helyek megismerése, váratlan fordulatok, felejthetetlen napok. És persze zenélés.

Pár éve Annamari is része a kalandoknak. Az érdeklődése más népek zenéi iránt jó forrást talált Nevenben, aki csomó bolgár népdalt tud. Egyik este jammeltünk a lakásán és megszületett az Indulj és a Jore Dos kereszteződése. Következő látogatásunkkor felvettük Neven énekét egy másik bolgár barátunk szófiai stúdiójában

 

Aztán idén nyáron összeraktuk a számot:



Egyértelmű volt, hogy erre forgatnunk kell valamit Bulgáriában. Jó ideje csinálunk „házi”, saját készítésű klipeket. Az utolsó ilyet Moszkvában forgattuk

 

Az idei nyaralásra vittünk magunkkal kamerát. A legjobb pillanatait – együttzenélést a tűz körül, éjszakai fürdőzést a világító planktonos tengerben – nem örökítettük meg, mert van amikor a megélés felülírja a dokumentálást. Annyi fegyelmünk azért akadt, hogy egyik reggel felkeljünk a nappal együtt és leforgassuk a klip alapját.

Irakli szabad strandja látható a videó nagyobb részében. Ez egy kultikus hely a bolgárok számára.

Irakli flag

A 60-as évek óta ide járnak a rendszertől függetlenedni vágyók. Még mindig áll Petar Manolov rendszerellenes költőnek a kunyhója, aki ide disszidált, és nem Nyugatra. Egy másik disszidenssel mi is találkoztunk. Amikor közeledtünk Iraklihez először Annamarival és Nevennel, a földúton szembejött a Vízi Szellem

Vodniq duh

Dimiter Dimov (most jártam utána először az igazi nevének) egy igazi beatnik, aki 14 évesen stoppal megérkezett a tengerpartra és azóta az év nagyobb részét itt tölti, kizárólag Iraklin. 600 oldalas önéletrajzi ihletésű regényt írt, „A Hely. Monda Irakliról”. A könyvből meg lehet ismerni Bulgária szocialista valóságát és az ő életét benne – rendőrségi ügyek, pszichiátriai kezelések és a tengerpart legeldugottabb partszakaszán megtalált szabadság.

Ma Irakli azok kedvenc helye, akik nem a beépített, diszkókkal teli üdülőhelyeken szeretik tapasztalni a tengert. Hároméves korom óta járok a tengerpartra, de csak itt láttam delfineket és világító planktont. Folyik a harc a partszakasz beépítése ellen – a gyönyörű homokos strand vonzó célpont az üzletemberek számára. A partszakaszt körülvevő erdő természetvédelmi terület – ezért nincs itt kemping sem. Az emberek egy igazi vad települést alakítottak ki Iraklin, amely nem bántja a természetet. Az egyik táborhely bejáratánál forgattunk.

 

Nevent egy másik helyen láthatjátok – a Burgasz melletti sólepárlóknál. A tengeri vizet addig párologtatják sekély medencékben, amíg nem nyerik ki a tiszta sót belőle. Az ilyen medencében nem lehet elsüllyedni, kiváló hely a meditációra. A sólepárló alján fekete sár található, amely koncentráltan tartalmaz sok, a szervezet számára hasznos elemet. Mint Irakli strandja, a burgaszi sólepárló is nyitott (még) az emberek számára, külföldről is járnak ide a gyógyulni vágyók. Mint mi.

Neven AM

Fogadjátok sok szeretettel (és kevés komolysággal) ezt a bepillantást az életünkbe.

Nevent még elhozzuk nektek!

selfie

emil