class="archive category category-blog category-3"
V ^

Blog

Meszecsinka Moszkvában

$

Az első zenekaraimban oroszokkal zenéltem. Orosz iskolába jártam, előtte Oroszországban éltem, orosz zenén nevelkedtem. Pont 30 éve volt az egyik legemlékezetesebb koncert abból az időből, itt meghallgathatod. 

Pelikán volt a legjobb barátom és fő zenésztársam abban az időszakban. Később mindenki más irányba ment, a kapcsolat megszakadt. Igazából két éve találtunk újra egymásra, erről és sok más oroszországi élményről itt írtam. Pelikán újra kezdett zenélni és más, nem a megélhetéssel kapcsolatos területek felé nyitni. Két hónapja eljöttek Pestre a zenekarral bulizni. Oda voltak a városért, a klubokért, a történésekért. Meszecsinka koncerten is voltak és az annyira bejött nekik, hogy megígérték – szerveznek nekünk koncertet Moszkvában.

Megszervezték. Másfél hónap alatt, a legmegfelelőbb helyen, a DOM-ban. A DOM olyasmi, ami a Trafó volt 20 éve – kortárs művészetek központja, a világ legérdekesebb jazz, világ és kortárs művészei lépnek fel ott.

Nehezen hittük el. Az útlevelek, a vízumok mind az utolsó pillanatban készültek el, végig vártam azt a pillanatot, amikor nem jön össze, aztán örökre elmarad a dolog. De mostanában a csodák összejönnek. Május 23-án hajnalban idióta selfie-ket lőttünk a Ferihegyen és büszkén posztoltuk a Facebook-on, hogy magunknak is bizonyítsuk, hogy repülünk. Árpi nem tudott jönni, a fókatelepes kolléga, Somogyi Feri helyettesítette.

20140523_054857

Moszkván nyári idő fogadott. Egy gyors vonat 40 perc alatt bevitt a reptérről a belvárosba. Ott vártak ránk a Pelikánék. Elszállásoltak minket, rövid pihenő után mentünk is a koncerthelyre. Beállás után elvittek vacsorázni, az étteremben várt már egy nagy társaság.

Ez ment végig – nagy hangos társaság, már reggel az étteremben kezdünk, legjobb kaják és piák, hajnalig nincs megállás.

A koncert nagy siker volt. Teljes csend és maximális figyelem, utána ováció.

koncert

 

Annamari több csokor virágot kapott.

_DSC0879

A hallgatóknak ez a zene nagyon szokatlan volt, arrafelé azért mást hallgatnak, nem abból a zenei folyamból táplálkoznak, amiből mi itt. Vettek sok CD-t, szignált posztert is, a szervezők meghívtak újra ősszel. Kint álltunk a meleg esti levegőben, 10 óra körül még világos volt, körülvettek nők és férfiak, jöttek egymás után és mély dolgokról beszéltek. Látszott, hogy ez a zene bejön az oroszoknak, mi pedig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a hordozói lehetünk. Így minket hordoztak tenyéren 3 napig.

Másnap a Pekin szállodában volt tervezve a reggeli.

_DSC0935

Apropó, előre kaptunk egy program tervet, a házigazdáink semmit sem bíztak a véletlenre. Itt közlöm:

23/05

10:30 – прилет в аэропорт Внуково

11:00 – посадка в аэроэкспресс

12:00 – трансфер от м. Киевская до адресов расселения

14:00 – тихий час

16:30 – выезд в клуб Дом

17:00 – Sound Check

20:00 – концерт

23:00 – after party на Маяковской

24/05

12:00 – завтрак в Time Out, гостиница Пекин

13:00-18:00 – прогулка по центру Москвы

19:00 – Privet Party в каталоге Art Play

25/05

11:00 – завтрак на Патриарших

12:00 – Пикник в парке Горького с акустикой

19:00 – прощальный ужин в Мастер и Маргарита

 

A Pekin szálló tornyából állítólag az egész várost látni, ezt a látványt tervezték nekünk reggelihez. Sajnos nem jött össze, mert aznap technikai okok miatt zárva volt az étterem. Se baj, kis utcákon (pereulok), Moszkvára jellemző udvarokon és kerteken át kimentünk az Ermitázs Kertbe. Gyönyörű liget több színpaddal, játszóterekkel, kellemes éttermekkel. Egy ilyenbe ültünk ki reggelizni. Kóstoltuk az orosz és egyéb posztszovjet finomságokat, velünk az  orosz társaság, feleségekkel és nagy gyerekeikkel együtt. Pelikán bátyja, aki Annamari szerint Antony Hopkinsra hasonlít, 51 évesen már nagyapa – több unoka is előkerült moszkvai járásaink alatt.

_DSC1134

 

_DSC1137

Talán a leghatásosabb dolog (vagy minden más hatás teremtője) ez az összetartó nagy családi/baráti társaság volt. Szeretet és összetartás sugárzott belőle, na meg jókedv és hatalmas poén áradat megállás nélkül.

Sokat sétáltunk Moszkva belvárosában. Az új vagy felújított épületek mellett ott volt a hagyományos Moszkva stílusa.

_DSC1086

_DSC1100

Nemrég találkoztam egy képi restaurációval – így nézett ki a Kreml és környéke az 1800-as években. Szerintem lényegesen szebb. Apropó, tudjátok, hogy Krásznája Ploshcsadj nem Vörös Teret jelent, hanem Szép Teret? Krásznája = krászivaja a régi orosz nyelven. És persze nem a Szovjetunió kedvenc színe után lett elnevezve.

kreml jó

Egy kicsit a politikáról. Ilyennel kint nem találkoztunk. Valahol olvastam, hogy a nagy emberek ideákról beszélgetnek, a közepesek eseményekről, a kicsik más embereket beszélnek ki. Nem jutott se idő, se alkalom Putyin s társai kibeszélésére, az ottlétünk más rezgés szinten zajlott. Emlékszem, utaztunk a koncert után a metrón (éjjel fél egyig jár) és láttam egy aranyos fiú párt, ölelték egymást, az egyik vörös rózsát tartott a kezében. Másnap délelőtt a parkban egy női ruhába öltözött kövér bácsit láttunk. Kérdeztem Pelikánt, mi van a homofób törvényekkel és hangulattal, amiről olvasunk otthon. Röhögött. Később felvázolta, hogy politikáról nem szokás, nem illik beszélni, hogy a politikát művelők és a többi ember két teljesen különálló univerzum. Ha a „bányában” (orosz szunaféleség, a társadalmi élet fontos színtere) valaki elkezd politikáról vitatkozni, azt egyből kiküldik.

Ott tartottunk, hogy bejárjuk Moszkvát. Bementünk egy XIV-ik században épült kolostorba és a szerzetesek ebédlőjében vettünk kompotot és pirozskit.

20140524_151735

 

_DSC0968

Aztán meglátogattuk Kamcsatkát. A stílusos bárt az egyik legdrágább étterem lánc tulajdonosai építették, a belváros legolcsóbb helye, egyfajta ajándék a városnak. Állítólag a nyári estéken megközelíteni sem lehet, az egész téren előtte áll a tömeg.

_DSC0976

_DSC0980 _DSC0978

Megvolt a Szép Tér is. Aztán felszálltunk a metróra és fél óra alatt a Vorobyevi Gori-n voltunk, a Moszkva Budai Hegyein. Erdőn keresztül felmásztunk a platóra és csodás kilátás tárult elénk. Az egész Moszkvát láttuk, benne a Manhattanre hasonlító felhőkarcoló negyeddel. A másik oldalon Lomonoszov Egyetem, egy robusztus és gyönyörű épület csoport. Pelikán szülei ott ismerkedtek meg, bátya 3 éves korig ott élt. Elképzelem milyen élmény lehetett kis bolgár városból (anyja bolgár) ide érkezni, olyan helyre, ami ma is tiszteletet parancsol. Állítólag nem nagyon kellett kimozdulni az Egyetemről, helyben vannak uszoda, tornatermek, éttermek, könyvtárak, üzletek.

Én is töltöttem néhány éjszakát a Lomonoszov Egyetemen. 1988-ban Moszkvába utaztam közgázas diákként nyári foglalkozásra. Az elszállásolás után egyből leléptem haverokkal találkozni. Késő éjszaka érkeztem és az egész magyar csapatot kint láttam a folyosón. A szobák állítólag tele voltak óriási csótányokkal. Engem ez nem zavart, moszkvai panelben nőttem fel, nyugodtan bevonultam aludni. Azért nekem is sok volt, amikor egyik reggel arra ébredtem, hogy az arcomon átsétál egy … Akkor átköltöztem egyik barátomhoz, akinél éjjel-nappal ment a party. Mint most nálunk.

Mindenhol a városban végzős diákokat láttunk iskolai egyénruhában. Aznap volt az utolsó iskolanap, ilyenkor az osztályok végigjárják a város nevezetességeit. Amerikából jött újdonság volt az, hogy nagy tereken zeneforrásokat raktak le és táncoltak vicces koreográfiákat. A Lomonoszov Egyetem előtti óriás téren elég jó nézett ki.

Mi igazából egy fesztiválra jöttünk, amelyet az Egyetem egyik zugában rendezték. Biológus napot ünnepelték, sok ismert helyi zenekarral. Olyan volt, mint bármilyen egyetemi rendezvény nálunk.

_DSC1018

Onnan lementünk a belvárosba és ettünk-ittunk egy oroszos étteremben. Volt rák, kaviár, igazi vodka, pelmenyi, szelyodka és sok más finomság.

_DSC1076

_DSC1072

_DSC1070

Másnap (vasárnap) nem lassult a tempó. Délben már a Pussy Riot tetthelyén voltunk, a Hram Hrista Szpasziteljában. Gyönyörű új templom, mint tucatnyi hasonló, de kisebb, amely az utóbbi 20 évben épült Moszkvában. Átsétáltunk a moszkvai „Sohón” – volt gyárterületen, ahol most művésztelepek és art cafék állnak.

_DSC1094

Egy kellemes kávézó udvarán reggeliztünk.

20140525_143855

Dávid és Feri késve érkeztek, fáradtnak tűntek. Tegnap Max, a Hatin Dvor (Pelikánék zenekara) énekese vitte haza őket az étterem után. Csakhogy beugrottak hozzá pár percre. Onnan csak délelőtt sikerült hazamenniük nagy mennyiségű alkohol és sok információ elfogyasztása után.

20140525_142706

Max sem volt valami friss, és nem reggelivel, hanem egy vodkával indított.

20140525_145148

Erre buzdította barátainkat is, akik kicsit ellenkeztek, de csak kicsit. Aztán elkezdődött minden újból…

20140525_150731

Elsétáltunk a Moszkva folyó mellett, fürödtünk sok moszkvai polgárral együtt egy földből jövő szökőkútban, aztán megérkeztünk a Gorkij Parkba és letelepedtünk a fűre.

_DSC1109

Népes baráti társaság, családtagok, kisbabák, mindenki együtt. Előkerültek a gitárok és improvizáltunk egy jót.

10

Nem maradtunk sokáig, mert foglalásunk volt a következő étterembe a búcsú vacsorára. „Mester és Margarita” nem véletlenül ezt a nevet viseli. A Patriarshi tó mellett található, ott kezdődött el Bulgakov fő regényének a cselekménye. Ott találkozott az ifjú költő az ördöggel. Párszáz méterre található a hírhedt lakás, ahova költözött Voland a moszkvai látogatása idejére. Ez volt Bulgakov lakása, saját címét adta meg a könyvben.

A kicsi és otthonos étteremben egy trió zenélt, két hegedű és zongora játszott orosz románcokat és világslágereket.

_DSC1162

Ment a sztorizgatás, fogytak az ételek, mindenki tosztot mondott, csak mi nem. Egy idő után átvettük a hangszereket és előadtunk pár Meszecsinka számot.

17

Aztán bezárt az étterem, mi pedig a tó partjára költöztünk. Szóltak a gitárok, előkerültek régi és új dalok, a hattyúk felénk úsztak és közelről figyeltek.

_DSC1189

Kettő felé szétszéledt a társaság. Mindenkinek reggel munkába kellett mennie, nekünk pedig mindjárt a reptérre. Otthon volt egy holt félóra, amikor mi Annamarival feküdtünk szótlanul az ágyon és csak éreztünk, a szomszéd szobában Pelikán halkan gitározott és énekelt. A 80-as években nagyon erős dalokat írt, iszonyú tehetséges valaki. Később a család, a munka, a megélhetés elvonta a figyelmét. Most úgy néz ki, újra felfedezi önmagát.

Örülünk.

20140524_000329

 

 

 

 


Panyola

$

Annamari:

Mikor megérkeztünk jóval később, mint ahogy terveztük, nem is tudtuk felfogni, hogy megint kiszakadtunk Budapest pörgő életéből a béke szigetére. Kipakoltunk, majd elkezdtünk ebédet készíteni.

3

Közben próbáltunk Nina, Bea kutyusa bizalmába férkőzni.

2

A finom ebéd után elmentünk sétálni a Szamos partra, Nina vezetett. Nyugalom, csend, friss levegő, napsütés, sétáló gólya a kertben. Itt már csak így megy. Nina önfeledten szaladgált, mindent megszimatolt, mi nevettünk rajta, néztük a naplementét, néztük a vizet, megérkeztünk.

4

5

6

 

9

11

 

Emil régi vágya, hogy kipróbálja az orgonát a templomban, eddig nem jött össze. Mikor már majdnem visszaértünk a panyolai otthonunkba, elsuhant mellettünk egy motoros. Bea mondja, ez a tiszteletes volt. Kihasználtuk az alkalmat, és megkérdeztük (vagyis Bea), hogy ki lehet e próbálni az orgonát. Miután nem találtunk megfelelő időpontot, „hát most ráérnek?”. Nem volt más dolgunk. A tiszteletes hívta a feleségét, hogy nyissák ki a templomot. Nagyon kedves emberek, természetesség sugárzik belőlük, mint mindenkiből ott Panyolán. Emil és Dani egy szép mini koncertet adtak nekünk, nagyon élveztük. Majd beszélgettünk még egy kicsit a tiszteletessel és feleségével. Elmesélték, hogy volt egyszer egy beteg gólyájuk (Panyola tele van gólyákkal, és pont felettük is van egy fészek), és próbálták meggyógyítani. Mikor már semmi nem segített, a gólya kapott egy kis panyolai házi pálinkát. Meggyógyult!! Úgy sétálgatott a kertjükben aztán, mint akinek soha semmi baja nem lett volna. Hát igen, a pálinka mindenre jó!

Másnap a fiúk elmentek a pálinkafőzdébe, mi Beával a Szamos partra sóskát szedni. Délelőtt még szedtem pásztortáskát. Ismeritek? Biztos, ha névről nem is. Mik ki nem derülnek az átlagos növényekről! Bea gyógynövényeket tanulja épp, sokat megtudtam. Megcsináltuk az ebédet is, aztán koccintottunk az egészségünkre, nagyon ügyesek voltunk.

14

15

16

Sokat beszélgettünk, tettünk-vettünk. Megismertük Bea szomszédját, kb egy éve költözött Panyolára, gyönyörű kis házába. Beának mindig segít a kertben, Kökény, a kutyája meg Nina barátja. Este tüzet raktak, mi zenéltünk. A tűznek micsoda ereje van. Volt, hogy csak némán bámultuk, annyira szép volt az egész együttlét.

 

13

18

 

22

23

25

28

30

 

Harmadnap Margit nénivel töltöttük a délelőttöt (Emil és én). Azzal a Margit nénivel, akivel pár éve találkoztunk és bántuk, hogy nem vettük fel videóra, amit beszél. Most elkísértük az erdőbe, ahova gombát szedni jár, és mesélt, csak mesélt. Elvitt egy barátjához, akitől kaptunk házi tojást. Egy tanyán lakott, sok állattal. Mikor a kapunál álltunk, jött felénk egy kicsi bárány. Köszöntött minket „meeee”. Beszélgettünk, körbevezetett a tanyán, megcumiztattam a kisbárányt, aki ki is kísért a kapuhoz, mikor elmentünk. Visszaértünk, már lassan kész volt az ebéd, Dani Beának segített. Margit néni később betoppant, hozott halat, egy régi képet, a fiatalkoráról mesélt.

31

 

Követtük Margit nénit kamerával, úgyhogy ti is megnézhetitek a vele töltött időt:

Panyola polgármestere, Zoli hozott nekünk epret, azzal díszítettük ki az ünnepi tortákat (Beának és Emilnek is nem rég volt a szülinapja). Később át is mentünk Zoliékhoz, ahol kerti sütögetés zajlott épp, sok-sok cuki gyerekkel. Pálinkáztunk, beszélgettünk a terveinkről és a nyári fesztiválról, aztán mentünk vissza a második tűz körüli meditációnkra, amit most csak Emil és Dani zenei aláfestése kísért.

32

33

34

35

Este még arról beszéltünk, hogy jaaaj de sok mindent nem csináltunk még, amit elterveztünk. Na, majd másnap!

Azon a héten születtek kiskecskék egy kedves párnál. Pár éve már ölelgettünk szintén náluk kicsiket, most mentünk repetázni. Anno még friss tejet is kaptunk, egyenesen a kecskemama tőgyéből, de most még túl picik voltak a babák. Mmmm meg azok a sajtok! Odafele menet egy pónit vettünk észre egy üres ház udvarán.

36

37

38

Mosolyog!

39

 

41

42

43

 

45

 

Kecskeölelgetéstől feltöltődve hazamentünk tenni a dolgunkat. Én nekiálltam a halnak. Még soha nem csináltam ilyet, meg is küzdöttem vele, de finom lett! Csak pikkelyezni nem kellett…

47

48

49

50

 

Ebéd után Bea, Dani és Emil a kertben dolgoztak, ásóztak, magot vetettek, közben Nina felpörgött.

51

52

 

Míg a többiek dolgoztak, én készítettem a nagy halom palacsintát.

 

55

 

Gyönyörű időt töltöttünk együtt, mint mindig Panyolán. Talán majd egyszer nem csak mint látogatók megyünk oda…

53

 

Emil:

Úgy döntöttük, hogy megosszuk Veletek azokat a jó dolgokat, amiket Panyolán át lehet élni. Ezért Beával közösen megszervezzük az első Meszecsinka Tábort. Következő teliholdkor találkozunk Panyolán a Napkapu vendégházban! Kirándulunk, strandolunk, vízitúrázunk, kertészkedünk, jókat eszünk, este pedig együtt zenélünk a tűz körül. Részletek itt. Jelentkezz a meszecsinka@gmail.com -on!

 

 


Drog & Döner

$

Drog 

„Amikor valaki ide települ, az első évet szex-szel tölti. Könnyű partnert találni, van választék és nagyobb a nyitottság, mint máshol. Ha most odamennék az itt ülő csajokhoz és megkérdezném mindegyiktől, hogy jön-e velem, legalább egy biztosan azt mondaná, hogy igen.

Egy idő után az ember rájön, hogy a folyamatos partnercsere nem vezet sehova. Ekkor megtalálja a magának való drogot és azon marad.”

Mindezt Nayden meséli nekünk, a Zone Berlin tulajdonosa. Hajnal 4 felé van, ez éjjel két koncertet is lenyomtunk, most lazulunk a zombikkal teli klubban. Jó, nem zombik, csak be vannak drogozva, ülnek és bambulnak. Nayden aggódik, mert az ilyeneket reggel 7-kor is nehéz hazaküldeni, neki pedig délelőtt dolga van – intézni kell az önkormányzatnál a hely ügyeit. Napi 4-5 órát alszik, éjjel itt van a helyen, nappal csatázik a szomszédokkal, járja a köröket a rendőrségnél, az önkormányzatnál és a boltokban. Ez az őrült tempó elmondása szerint az egész Berlinre jellemző. „Akinek van munkája, az is egész éjjel pörög, aztán reggel nyom még egy adag speedet és megy dolgozni. Ettől egy idő után bekattan. Tele van az éjszaka kattant menedzserekkel. A többség persze munkanélküli. Óriási a munkanélküliség Berlinben. De az állam pumpálja a pénzt a munkanélküliekbe, így van miből bulizni és jut drogra is.”

A kábítószer központi probléma Nayden szerint. Az elosztás a bevándorlók kezében van és a rendőrség tehetetlen velük szemben. „Bevisznek egyet, jön a helyére másik három. 12 éves gyerekek árulják a kokaint a szomszéd óvoda kertjében esténként. Annak az arabnak a fiai, ahol falafelt ettetek, nappal azt árulják, éjjel meg kábítószert. A vallásosság szintje hatással van arra, milyen drogra specializálódik a dealer.  Az „igaz hitűek” hasist árulnak, mivel az náluk nem számít nagy bűnnek. A maffiózók kokaint, speedet és heroint.”

Döner

Kábítószer ide vagy oda, ez a Berlin bejön nekünk. Neukölnben vagyunk, amely a város egyre felkapottabb része. Sikerül megízlelni Berlin fő finomságát – a jó dönert. Amikor a Korai Örömmel jártunk Berlinbe évente koncertezni, rituálisan mindig a Tachelesnél álltunk meg először és egy finom dönert ettünk, miközben néztük az épület falába fúródott repülőt és a színes népáradatot. Azóta a Tacheles elveszítette varázsát, a környék sznob lett, és jó dönert sem olyan könnyű találni. Most találtunk. A Zone Berlin kedves felszolgálói irányítottak minket a környék legjobb falafeleséhez. Ezzel kezdődött az este, aztán azzal végződött, hogy a fent említett beszélgetés után hajnal 5-kor kerestünk egy éjjel-nappali törököt és olyan dönert ettünk, hogy…

ez az

Na de tekerjünk a kazetta elejére.

Leipzig

Meszecsinka Duó + Savages Y Suefo DJ Duó Lipcsébe érkezett egy esős októberi éjszakán. Matiasnál szálltunk meg, egy német barátunknál, aki Budapesten ismerkedett meg a bolgár feleségével. Régóta érdeklődik a kelet-európai zenei élet iránt, ezért is költözött Budapestre pár évre. Onnan Szófiába ment, nem utolsósorban a bolgár barátnője miatt. Nemrég hazaköltözött, csak helyeselni tudjuk döntését. Nemcsak azért mert a kislánya lényegesen jobb környezetben nő fel, azért is, mert Lipcsét „az új Berlinnek” nevezik mostanában. Berlin Európa kedvenc művészi és multikulti desztinációja volt az elmúlt 20 évben, de mostanra túlnépesedett. Az üzleti világ és a gazdag műkedvelők benépesítették, a művészek formálókból kiszolgálókká váltak, nem utolsósorban sokaságuk által okozott túlkínálat és dömping miatt. Minden művész Berlinben akar élni, most minden művész Berlinben él – úgy, ahogy leírtuk az elején.

Lipcse kisebb, később indult be és most éli virágkorát. Belvárosában sétálva Berlinben érezzük magunkat (igaz, jó dönert nem sikerült ennünk), a tömeg és a züllés nélkül. Gazdag kulturális élete van, most mi is része vagyunk. Májusban jártunk már itt, sikerült megtöltenünk Horns Erben nevű, presztízsnek számító helyet. Ott tömör fa, régi időket idéző design, ülő közönség és koncertzongora fogadott minket, most egészen más volt a képlet.

Egy DJ partyn játszottunk úgy, hogy Matias (DJ Kiesl) alapokat nyomott vinilről és laptopról, mi pedig arra rájátszottunk/énekeltünk.

k Berlin (93)

A party nagytermében electroswing ment, ott léptek fel magyar DJ barátaink is, a kisebbikben mindenféle egyéb tánczene. Duónk először kapott „party hangosítást”, a cajon úgy szólt, mint a lábdob a diszkóban, a gitár hasított, a szinti terített. Így amikor éjjel 1 körül leállították a zenét és ketten játszottunk pár számot, nem történt nagy hangszint váltás. Meglepő az ilyen fordulat – tánczene után akusztikus duó, de a népek nem bánták az éles váltást, bírták a zenénket és folytatták a táncot, amikor Matias alánk tolt gépi afro ritmust.

k Berlin (101)

Fuchs and Elster

Másnap Berlinbe tartottunk, ahol két buli várt ránk egy nap alatt. Az egyik egy bolgár dokumentumfilm fesztivál záró estje volt a már említett Zone Berlinben, a másik közös buli Suefoékkal a Fuchs and Elster nevű helyen. A város pörgési szintjét mutatja az, hogy 900 méterre van az egyik hely a másiktól, és ez egyáltalán nem zavarta a szervezőket.

A Fuchs and Elster földszintje egy kis hangulatos kávézó, régi bútorokkal, képekkel a falakon. Egyik terméből átlépve a másikba, aztán a harmadikba és a negyedikbe bepisilsz mire megtalálod a WC-t, de rájössz, hogy nem is olyan kicsi a hely. Aztán ott van a pince, ahol kellemesen elfér 150 ember, hátul pedig egy tágas lakás, ahol a hely üzemeltetői élnek. A lakás és a lakói minőségi foglalt ház feelinget árasztanak, a kommersz teljes hiánya és az őszinte kedvesség nem jár lepusztultsággal és marginalitással. Igazi Berlin.

k Berlin (48)

Valamivel éjfél után kezdtünk, a teli terem úgy reagált a kis duónkra, mintha nagy rockzenekar vagy diszkó lennénk. Ebben a hangmérnöknek is szerepe volt (megint), aki nem azt kérdezte, mi ez a doboz a cajonra mutatva, hanem erőteljes profi soundot kevert.

k Berlin (53)

A koncert után átadtuk a helyet Savages Y Suefo-nak, akik tovább hevítették a közönséget. Mi pedig gyorsan összepakoltunk és átmentünk a Zone Berlinbe.

Berlin (47)

Zone Berlin

A hely bolgár tulajdonosa régi barátom. Tizenvalahány éve párjával Szófiából Prágába költözött – akkoriban ez volt a vonzó desztináció. Némi éhezés és útkeresés után sikerült jó munkát találnia. Multiknál dolgozott, ilyen vonalon települt át Berlinbe, ahol elérte azt a szintet, hogy elege lett a rabszolgaságból és meg is engedhette magának a kilépést belőle. Saját helyet nyitott és most minden erővel azt fejleszti. A helyi bolgárok kedvenc találka helye a klubja. Amikor megérkeztünk, ment a táncparty. Azt leállították a koncertünk kedvéért, amelyet éjjel 3 körül sikerült elkezdeni. Megint meglepődtünk, hogy ilyen lehetséges – a táncolók leültek és csendesen hallgatták előadásunkat. Ez a fellépés volt a legelmélyültebb és talán a legjobb a három közül. Utána Nayden és társai folytatták a diszkót. Iszonyú jó zenéket játszottak. Érdekes, szokatlan számok főleg a 70-es, 80-as évekből, például ez

Reggel 5 felé mentünk vissza a Fuchs and Elsterbe, ahol épp vége lett a Suefóék fergeteges partyjának. Ideje volt lefeküdni.

Berlin

Másnap végre kisütött a nap (eddig végig esett), tökéletes volt az idő egy kis berlini sétához. Kint jobbnál jobb helyek és a mosolygós gazdáik vártak minket, nem tudtunk eldönteni melyikbe üljünk be. Végül Nándi és Sanyi egy indiai étterembe mentek, mi pedig egy ausztráliai reggelizőbe, ahol ezt ettük:

k Berlin (35)

A kiülős helyeken jó hangulatú sokszínű emberek ültek, kommunikáltak, az utcára is jó érzés volt ránézni. Nem olyan képet láttunk fényes nappal, amilyet Nayden festett nekünk az elmúlt éjjel és nem olyat, amilyet Berlinben szenvedő művész barátaink vetítettek. Ez a jó Berlinben – sok arca, sok kultúrája van, lehet választani.

k Berlin (43)

Vettünk ajándékba Fritz kólát, a világ legmagasabb koffeintartalmú kóláját. Valamelyik következő koncert alkalmából kisorsolunk egyet.

Aztán fájó szívvel elbúcsúztunk Berlintől és Németországtól. Jövünk ide az egész zenekarral jövőre májusban klubturnéra, aztán júliusban 1-2 nagy fesztiválra.

Utazni jó.

 

fric