class="archive category category-blog category-3"
V ^

Blog

Számok születése – Hajnali ének/Cigane

$

Hajnali ének/Cigane

Van néhány olyan számunk, amelyek különösen közel állnak hozzánk. Az ’Indulj el’-ről Emil a legutóbbi bejegyzésben már írt, ha még nem olvastátok, íme: A Vízi Szellem nyomában.

A Hajnali éneket ha jól emlékszem, nővérem mutatta. Egyből nagyon megszerettem, és sokat hallgattam. Éppen az időtájban a legjobb barátnőm kint élt Spanyolországban, és minden nap chateltünk, nem volt egyikőnk sem jó passzban, és hiányoztunk egymásnak. Megmutattam neki a Hajnali éneket, amit aztán mindketten meg is tanultunk. Nemsokára kimentem hozzá 10 napra. Tudni kell rólunk, hogy általános iskolás korunktól fogva barátnők vagyunk (21 éve ismerjük egymást hoppá), egy osztályba jártunk, ami ének-zene tagozatos osztály volt, így volt kórus is. Folyton énekeltünk ketten két szólamban, volt egy repertoárunk, ami a kedvenc kórusműveinket is tartalmazta. Mai napig énekelünk így. Spanyolországban a Hajnali ének volt a sláger nálunk, azt énekeltük és nagyon szerettük, na meg örültünk egymásnak. Szuper 10 nap volt! Azóta szerencsére hazajött!!!

 P1050978-vert-horzz

Aztán jóval később egy zenekari próbán szokásunkhoz híven helyet cseréltünk egymással, így én az ütőhangszerek mögé kerültem, Dávid meg megszerezte az ukulelét. Elkezdtünk csak úgy játszani, és Emil bekiabálta közben, hogy énekeljem rá azt, amit Zsófival énekeltem. Először nem akartam, mert vannak olyan számok, amikről úgy érzem, nem szabad feldolgozni, és így voltam a Hajnali énekkel is. Nem akartam „elrontani”. Aztán ahogy énekeltem ezzel a jó kísérettel, elkezdtem élvezni, nagyon megszerettem, azóta meg egyik kedvencem (na jó, majdnem az összes szám a kedvencem)!

394154_10152270697375393_1729684434_n

Emilnek meg szerencsére eszébe jutott egy orosz cigány dal, amit az orosz barátaitól tanult még régebben. Annyira passzol ez a két dal, hogy nem volt kérdés, hogy ez így lesz, ahogy lett. Emil szerint a Hajnali ének az egyetlen olyan magyar dal, ami visszaadja az orosz dalok hangulatát. Idén áprilisban azok az orosz barátok ellátogattak Budapestre. Emil egyik legjobb barátja, akivel régen együtt zenélt, anno abbahagyta a zenélést, és üzletember lett. Nemrégiben úgy hozta a sors, hogy újra gitárt ragadott, és alakult egy zenekara. Az a zenekar eljött Budapestre, hogy beleszippantson a magyar undergrundba.

1507816_10203604016923769_1211269730_n

Pont akkortájt volt egy koncertünk, amire el is jöttek. Emil úgy tervezte, mikor a Hajnali éneket játszuk, az orosz résznél majd együtt énekelnek velünk, hiszen Emil tőlük tanulta ezt a dalt. De ők csak ültek és megszólalni sem tudtak, annyira meg voltak illetődve. Tőlünk, a daltól, a zenénktől. Egyből mondták, hogy szerveznek nekünk koncertet. És erről a kalandról itt olvashattok tovább: Meszecsinka Moszkvában.

Amerikai turnénk utolsó állomásán, Bostonban

_DSC0160

Hajnali ének/Cigane:


A Vízi Szellem nyomában

$

89 nyarán a bolgár tenger valamelyik szabad strandján találkoztam először Nevennel. A tűz körüli zenélés hozott össze minket. 1990 hideg telén a burgaszi lakásán vettük fel első közös albumunkat. Formációnk a NE nevet kapta. Itt egy dal abból az időből

Azóta minden nyáron, mielőtt elmegyek a tengerpartra, hívom Nevent, aztán rá és a tenger szellemére bízom magam. A tervezés csak az első úti cél kiválasztásáig tart. Utána az lesz, ami jön: stoppolás, új emberek és helyek megismerése, váratlan fordulatok, felejthetetlen napok. És persze zenélés.

Pár éve Annamari is része a kalandoknak. Az érdeklődése más népek zenéi iránt jó forrást talált Nevenben, aki csomó bolgár népdalt tud. Egyik este jammeltünk a lakásán és megszületett az Indulj és a Jore Dos kereszteződése. Következő látogatásunkkor felvettük Neven énekét egy másik bolgár barátunk szófiai stúdiójában

 

Aztán idén nyáron összeraktuk a számot:



Egyértelmű volt, hogy erre forgatnunk kell valamit Bulgáriában. Jó ideje csinálunk „házi”, saját készítésű klipeket. Az utolsó ilyet Moszkvában forgattuk

 

Az idei nyaralásra vittünk magunkkal kamerát. A legjobb pillanatait – együttzenélést a tűz körül, éjszakai fürdőzést a világító planktonos tengerben – nem örökítettük meg, mert van amikor a megélés felülírja a dokumentálást. Annyi fegyelmünk azért akadt, hogy egyik reggel felkeljünk a nappal együtt és leforgassuk a klip alapját.

Irakli szabad strandja látható a videó nagyobb részében. Ez egy kultikus hely a bolgárok számára.

Irakli flag

A 60-as évek óta ide járnak a rendszertől függetlenedni vágyók. Még mindig áll Petar Manolov rendszerellenes költőnek a kunyhója, aki ide disszidált, és nem Nyugatra. Egy másik disszidenssel mi is találkoztunk. Amikor közeledtünk Iraklihez először Annamarival és Nevennel, a földúton szembejött a Vízi Szellem

Vodniq duh

Dimiter Dimov (most jártam utána először az igazi nevének) egy igazi beatnik, aki 14 évesen stoppal megérkezett a tengerpartra és azóta az év nagyobb részét itt tölti, kizárólag Iraklin. 600 oldalas önéletrajzi ihletésű regényt írt, „A Hely. Monda Irakliról”. A könyvből meg lehet ismerni Bulgária szocialista valóságát és az ő életét benne – rendőrségi ügyek, pszichiátriai kezelések és a tengerpart legeldugottabb partszakaszán megtalált szabadság.

Ma Irakli azok kedvenc helye, akik nem a beépített, diszkókkal teli üdülőhelyeken szeretik tapasztalni a tengert. Hároméves korom óta járok a tengerpartra, de csak itt láttam delfineket és világító planktont. Folyik a harc a partszakasz beépítése ellen – a gyönyörű homokos strand vonzó célpont az üzletemberek számára. A partszakaszt körülvevő erdő természetvédelmi terület – ezért nincs itt kemping sem. Az emberek egy igazi vad települést alakítottak ki Iraklin, amely nem bántja a természetet. Az egyik táborhely bejáratánál forgattunk.

 

Nevent egy másik helyen láthatjátok – a Burgasz melletti sólepárlóknál. A tengeri vizet addig párologtatják sekély medencékben, amíg nem nyerik ki a tiszta sót belőle. Az ilyen medencében nem lehet elsüllyedni, kiváló hely a meditációra. A sólepárló alján fekete sár található, amely koncentráltan tartalmaz sok, a szervezet számára hasznos elemet. Mint Irakli strandja, a burgaszi sólepárló is nyitott (még) az emberek számára, külföldről is járnak ide a gyógyulni vágyók. Mint mi.

Neven AM

Fogadjátok sok szeretettel (és kevés komolysággal) ezt a bepillantást az életünkbe.

Nevent még elhozzuk nektek!

selfie

emil


Meszecsinka Moszkvában

$

Az első zenekaraimban oroszokkal zenéltem. Orosz iskolába jártam, előtte Oroszországban éltem, orosz zenén nevelkedtem. Pont 30 éve volt az egyik legemlékezetesebb koncert abból az időből, itt meghallgathatod. 

Pelikán volt a legjobb barátom és fő zenésztársam abban az időszakban. Később mindenki más irányba ment, a kapcsolat megszakadt. Igazából két éve találtunk újra egymásra, erről és sok más oroszországi élményről itt írtam. Pelikán újra kezdett zenélni és más, nem a megélhetéssel kapcsolatos területek felé nyitni. Két hónapja eljöttek Pestre a zenekarral bulizni. Oda voltak a városért, a klubokért, a történésekért. Meszecsinka koncerten is voltak és az annyira bejött nekik, hogy megígérték – szerveznek nekünk koncertet Moszkvában.

Megszervezték. Másfél hónap alatt, a legmegfelelőbb helyen, a DOM-ban. A DOM olyasmi, ami a Trafó volt 20 éve – kortárs művészetek központja, a világ legérdekesebb jazz, világ és kortárs művészei lépnek fel ott.

Nehezen hittük el. Az útlevelek, a vízumok mind az utolsó pillanatban készültek el, végig vártam azt a pillanatot, amikor nem jön össze, aztán örökre elmarad a dolog. De mostanában a csodák összejönnek. Május 23-án hajnalban idióta selfie-ket lőttünk a Ferihegyen és büszkén posztoltuk a Facebook-on, hogy magunknak is bizonyítsuk, hogy repülünk. Árpi nem tudott jönni, a fókatelepes kolléga, Somogyi Feri helyettesítette.

20140523_054857

Moszkván nyári idő fogadott. Egy gyors vonat 40 perc alatt bevitt a reptérről a belvárosba. Ott vártak ránk a Pelikánék. Elszállásoltak minket, rövid pihenő után mentünk is a koncerthelyre. Beállás után elvittek vacsorázni, az étteremben várt már egy nagy társaság.

Ez ment végig – nagy hangos társaság, már reggel az étteremben kezdünk, legjobb kaják és piák, hajnalig nincs megállás.

A koncert nagy siker volt. Teljes csend és maximális figyelem, utána ováció.

koncert

 

Annamari több csokor virágot kapott.

_DSC0879

A hallgatóknak ez a zene nagyon szokatlan volt, arrafelé azért mást hallgatnak, nem abból a zenei folyamból táplálkoznak, amiből mi itt. Vettek sok CD-t, szignált posztert is, a szervezők meghívtak újra ősszel. Kint álltunk a meleg esti levegőben, 10 óra körül még világos volt, körülvettek nők és férfiak, jöttek egymás után és mély dolgokról beszéltek. Látszott, hogy ez a zene bejön az oroszoknak, mi pedig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a hordozói lehetünk. Így minket hordoztak tenyéren 3 napig.

Másnap a Pekin szállodában volt tervezve a reggeli.

_DSC0935

Apropó, előre kaptunk egy program tervet, a házigazdáink semmit sem bíztak a véletlenre. Itt közlöm:

23/05

10:30 – прилет в аэропорт Внуково

11:00 – посадка в аэроэкспресс

12:00 – трансфер от м. Киевская до адресов расселения

14:00 – тихий час

16:30 – выезд в клуб Дом

17:00 – Sound Check

20:00 – концерт

23:00 – after party на Маяковской

24/05

12:00 – завтрак в Time Out, гостиница Пекин

13:00-18:00 – прогулка по центру Москвы

19:00 – Privet Party в каталоге Art Play

25/05

11:00 – завтрак на Патриарших

12:00 – Пикник в парке Горького с акустикой

19:00 – прощальный ужин в Мастер и Маргарита

 

A Pekin szálló tornyából állítólag az egész várost látni, ezt a látványt tervezték nekünk reggelihez. Sajnos nem jött össze, mert aznap technikai okok miatt zárva volt az étterem. Se baj, kis utcákon (pereulok), Moszkvára jellemző udvarokon és kerteken át kimentünk az Ermitázs Kertbe. Gyönyörű liget több színpaddal, játszóterekkel, kellemes éttermekkel. Egy ilyenbe ültünk ki reggelizni. Kóstoltuk az orosz és egyéb posztszovjet finomságokat, velünk az  orosz társaság, feleségekkel és nagy gyerekeikkel együtt. Pelikán bátyja, aki Annamari szerint Antony Hopkinsra hasonlít, 51 évesen már nagyapa – több unoka is előkerült moszkvai járásaink alatt.

_DSC1134

 

_DSC1137

Talán a leghatásosabb dolog (vagy minden más hatás teremtője) ez az összetartó nagy családi/baráti társaság volt. Szeretet és összetartás sugárzott belőle, na meg jókedv és hatalmas poén áradat megállás nélkül.

Sokat sétáltunk Moszkva belvárosában. Az új vagy felújított épületek mellett ott volt a hagyományos Moszkva stílusa.

_DSC1086

_DSC1100

Nemrég találkoztam egy képi restaurációval – így nézett ki a Kreml és környéke az 1800-as években. Szerintem lényegesen szebb. Apropó, tudjátok, hogy Krásznája Ploshcsadj nem Vörös Teret jelent, hanem Szép Teret? Krásznája = krászivaja a régi orosz nyelven. És persze nem a Szovjetunió kedvenc színe után lett elnevezve.

kreml jó

Egy kicsit a politikáról. Ilyennel kint nem találkoztunk. Valahol olvastam, hogy a nagy emberek ideákról beszélgetnek, a közepesek eseményekről, a kicsik más embereket beszélnek ki. Nem jutott se idő, se alkalom Putyin s társai kibeszélésére, az ottlétünk más rezgés szinten zajlott. Emlékszem, utaztunk a koncert után a metrón (éjjel fél egyig jár) és láttam egy aranyos fiú párt, ölelték egymást, az egyik vörös rózsát tartott a kezében. Másnap délelőtt a parkban egy női ruhába öltözött kövér bácsit láttunk. Kérdeztem Pelikánt, mi van a homofób törvényekkel és hangulattal, amiről olvasunk otthon. Röhögött. Később felvázolta, hogy politikáról nem szokás, nem illik beszélni, hogy a politikát művelők és a többi ember két teljesen különálló univerzum. Ha a „bányában” (orosz szunaféleség, a társadalmi élet fontos színtere) valaki elkezd politikáról vitatkozni, azt egyből kiküldik.

Ott tartottunk, hogy bejárjuk Moszkvát. Bementünk egy XIV-ik században épült kolostorba és a szerzetesek ebédlőjében vettünk kompotot és pirozskit.

20140524_151735

 

_DSC0968

Aztán meglátogattuk Kamcsatkát. A stílusos bárt az egyik legdrágább étterem lánc tulajdonosai építették, a belváros legolcsóbb helye, egyfajta ajándék a városnak. Állítólag a nyári estéken megközelíteni sem lehet, az egész téren előtte áll a tömeg.

_DSC0976

_DSC0980 _DSC0978

Megvolt a Szép Tér is. Aztán felszálltunk a metróra és fél óra alatt a Vorobyevi Gori-n voltunk, a Moszkva Budai Hegyein. Erdőn keresztül felmásztunk a platóra és csodás kilátás tárult elénk. Az egész Moszkvát láttuk, benne a Manhattanre hasonlító felhőkarcoló negyeddel. A másik oldalon Lomonoszov Egyetem, egy robusztus és gyönyörű épület csoport. Pelikán szülei ott ismerkedtek meg, bátya 3 éves korig ott élt. Elképzelem milyen élmény lehetett kis bolgár városból (anyja bolgár) ide érkezni, olyan helyre, ami ma is tiszteletet parancsol. Állítólag nem nagyon kellett kimozdulni az Egyetemről, helyben vannak uszoda, tornatermek, éttermek, könyvtárak, üzletek.

Én is töltöttem néhány éjszakát a Lomonoszov Egyetemen. 1988-ban Moszkvába utaztam közgázas diákként nyári foglalkozásra. Az elszállásolás után egyből leléptem haverokkal találkozni. Késő éjszaka érkeztem és az egész magyar csapatot kint láttam a folyosón. A szobák állítólag tele voltak óriási csótányokkal. Engem ez nem zavart, moszkvai panelben nőttem fel, nyugodtan bevonultam aludni. Azért nekem is sok volt, amikor egyik reggel arra ébredtem, hogy az arcomon átsétál egy … Akkor átköltöztem egyik barátomhoz, akinél éjjel-nappal ment a party. Mint most nálunk.

Mindenhol a városban végzős diákokat láttunk iskolai egyénruhában. Aznap volt az utolsó iskolanap, ilyenkor az osztályok végigjárják a város nevezetességeit. Amerikából jött újdonság volt az, hogy nagy tereken zeneforrásokat raktak le és táncoltak vicces koreográfiákat. A Lomonoszov Egyetem előtti óriás téren elég jó nézett ki.

Mi igazából egy fesztiválra jöttünk, amelyet az Egyetem egyik zugában rendezték. Biológus napot ünnepelték, sok ismert helyi zenekarral. Olyan volt, mint bármilyen egyetemi rendezvény nálunk.

_DSC1018

Onnan lementünk a belvárosba és ettünk-ittunk egy oroszos étteremben. Volt rák, kaviár, igazi vodka, pelmenyi, szelyodka és sok más finomság.

_DSC1076

_DSC1072

_DSC1070

Másnap (vasárnap) nem lassult a tempó. Délben már a Pussy Riot tetthelyén voltunk, a Hram Hrista Szpasziteljában. Gyönyörű új templom, mint tucatnyi hasonló, de kisebb, amely az utóbbi 20 évben épült Moszkvában. Átsétáltunk a moszkvai „Sohón” – volt gyárterületen, ahol most művésztelepek és art cafék állnak.

_DSC1094

Egy kellemes kávézó udvarán reggeliztünk.

20140525_143855

Dávid és Feri késve érkeztek, fáradtnak tűntek. Tegnap Max, a Hatin Dvor (Pelikánék zenekara) énekese vitte haza őket az étterem után. Csakhogy beugrottak hozzá pár percre. Onnan csak délelőtt sikerült hazamenniük nagy mennyiségű alkohol és sok információ elfogyasztása után.

20140525_142706

Max sem volt valami friss, és nem reggelivel, hanem egy vodkával indított.

20140525_145148

Erre buzdította barátainkat is, akik kicsit ellenkeztek, de csak kicsit. Aztán elkezdődött minden újból…

20140525_150731

Elsétáltunk a Moszkva folyó mellett, fürödtünk sok moszkvai polgárral együtt egy földből jövő szökőkútban, aztán megérkeztünk a Gorkij Parkba és letelepedtünk a fűre.

_DSC1109

Népes baráti társaság, családtagok, kisbabák, mindenki együtt. Előkerültek a gitárok és improvizáltunk egy jót.

10

Nem maradtunk sokáig, mert foglalásunk volt a következő étterembe a búcsú vacsorára. „Mester és Margarita” nem véletlenül ezt a nevet viseli. A Patriarshi tó mellett található, ott kezdődött el Bulgakov fő regényének a cselekménye. Ott találkozott az ifjú költő az ördöggel. Párszáz méterre található a hírhedt lakás, ahova költözött Voland a moszkvai látogatása idejére. Ez volt Bulgakov lakása, saját címét adta meg a könyvben.

A kicsi és otthonos étteremben egy trió zenélt, két hegedű és zongora játszott orosz románcokat és világslágereket.

_DSC1162

Ment a sztorizgatás, fogytak az ételek, mindenki tosztot mondott, csak mi nem. Egy idő után átvettük a hangszereket és előadtunk pár Meszecsinka számot.

17

Aztán bezárt az étterem, mi pedig a tó partjára költöztünk. Szóltak a gitárok, előkerültek régi és új dalok, a hattyúk felénk úsztak és közelről figyeltek.

_DSC1189

Kettő felé szétszéledt a társaság. Mindenkinek reggel munkába kellett mennie, nekünk pedig mindjárt a reptérre. Otthon volt egy holt félóra, amikor mi Annamarival feküdtünk szótlanul az ágyon és csak éreztünk, a szomszéd szobában Pelikán halkan gitározott és énekelt. A 80-as években nagyon erős dalokat írt, iszonyú tehetséges valaki. Később a család, a munka, a megélhetés elvonta a figyelmét. Most úgy néz ki, újra felfedezi önmagát.

Örülünk.

20140524_000329